|
2009-12-12 18:21:40, szombat
|
| |
| |
http://kuruc.info/r/7/51401/
Itt csak két pofonra telik?
,,A nagy szellem nem azért nagy, hogy jutalmat várjon vagy az életben, vagy a halálban, vagy a túlvilágon, hanem azért nagy, mert nem tud kicsiny lenni." (Jókai Mór)
Népszerűtlen vagyok a fentihez hasonló kérdések miatt, de mint Petőfi mondta: ,,Én magammal akarok békében élni, nem az emberekkel." A pofont állni is tudni kell, de aki sohasem üt vissza, az megszokja az ütleget. A szolgaságot! S most, az esetleges látszat ellenére ilyen idők járnak a magyarra, bármerre is nézünk. Már-már belerokkant a rámért ütésekbe. Lett volna alkalma nem egyszer kiegyenesedni, volt aki példát mutatott a gyáváknak, tétováknak, közönyöseknek, akik szinte mindent lenyelnek. Talán éve is annak, hogy Kőházy FankaDeli egyik előadása után képen teremtett egy nála fejjel magasabb bézbólsapkás lumpenproletárt a Himnusz alatti pimasz mutogatásáért, bohóckodásért. Vártam, egyre türelmetlenebbül vártam, hogy e ,,jelszóra" elkezdenek csattogni a régóta esedékes pofonok. Azok, melyek már az ún. rendszerváltás tájékán kiosztásra vártak.
Mert a szó nálunk hitelét vesztette, fedezete: a radikális nemzeti cselekvés vállalása nélkül! Másmilyennek nincs értelme, minden másféle csak pótcselekvés és tovább fásítja a lelkeket, növeli a tehetetlenség érzetét, a gyávaságot. Felénk a megújulást már lentről, az egyén lelkének legmélyéről, szinte önerőből, az ,,Itt állok, másként nem tehetek" lutheri szellemében kell kezdeni, noha sorskérdésekben mindig is ez volt a szabad ember jellemzője. Ha az egyén megvívja belső küzdelmét önfeladása, belenyugvása és gyávasága ellenében, s a kiegyenesedett, méltóságát visszakövetelő ember kezéből elcsattan a pofon, a tartozás - melyet annyi ősünk is rest vagy akár gyáva volt ,,megadni" azoknak, akiket már akkor is illetett -, akkor létét egyre inkább a Horthy-éra ,,vasminisztere", Baross Gábor szavainak szellemében éli: ,,Minden állampolgár annyit ér, amennyit a köz javára tesz."
S ma mennyit ér léte, ha betóduló idegenek jólétéért adózik, akik - mint teszik mindenütt, ahol balga a nép, s tömegesen befogadja őket -, gyorsan eltanulják nyelvét, melyen átírják múltját, s megírják jövőjét? A jövőt, melyben neki, s utódainak - ha engednek neki ilyet - már kiosztották szerepét: a saját földjén nekik hajlongó szolgáét. A ,,köz java" az ő közösségük, az ő fajtájuk java, nem a magyaré!
Ó, igen, volt alkalom a kiegyenesedésre, hogy ne így legyen, hogy bátran gyermeke szemébe nézhessen a magyar. Például a hosszúra nyúlt patkánykurzus remélt alkonyán, amikor a létünk elözönlő csatornalények megbújtak csendben. Mondják, szülővárosom, Szekszárd e parazitái is hónapokra felmenekültek a szőlőhegyi tanyákba. Oda, a boldogtalan város fölé, ahol Babits merengett sorsunkon. Érezték ők akkor, hogy valami kijár! S nem követte őket senki oda fel, az elszámoltatásért. Akkor sem, amikor lassacskán visszaszállingóztak. S így volt ez országszerte a sunyi, csempeszájú miniszterelnök idején, akinek sikerült leszerelni az indulatokat, hogy majd ráfogja a magyarra ez a nagy ,,leszerelő", hogy ,,nem tetszettek forradalmat csinálni". Hogy a buldózer forgassa ki e földre méltatlan porait is!
S íme, most már őket, az akkori s mai tétleneket, zsenge lányaikat, fiaikat s agg szüleiket követik, verik. Ha nem a cigány, akkor a kaftános rendész, Draskovics ávós fogdmegjei. Mindketten ütnek, s ha az őshonos magyar túléli a ,,követést", az ütlegeket, lassan megszokja, hogy ,,birkák nemzetét disznók kormányozzák"?
Van, aki értelmiséginek vallja magát - mintha az ,,értelmiségi" immár nem lenne csaknem szitokszó Magyarországon! -, jeleket olvas őstörténetünkből, de semmit sem tanul őseink példájából, és napi hókusz-pókuszával jövőt, megmaradást jósol nekünk, míg ,,a Gárda cipőfűzőjét sem oldhatná meg" neki! Pszichiáter fiát az orkok csaknem meglincselik a szekszárdi kórház folyosóján, de Dömösi úr hajthatatlan. Sebaj, a fiúnak lesz munkája évtizedekre. Mennek majd hozzá kezeltetni magukat a privát vagy állami rablásban meggazdagodott, a putri és a hatszobás ház közti térben elveszett, lélekben továbbra is előemberként ténfergő, az önmaguk vagy őseik visszakísértő véres élményeinek átkától menekvő új országhódítók.
Pedig lehetne ez másképpen még ma is, ha nem csak két legénynek lenne mersze felképelni a magyargyalázókat, az idegenek csicskásait! Ó, mennyi alkalom adódott rá, amivel a horvát, román és ugye a szerb ezerszer élne. Az utcától kezdve a kocsmáig, kenyér-, s írószerüzletig, a kollégákkal való sörözésig... A lélekben máig is munkásőrnek maradt, zsíros tarkójú szomszédon át, az osztálytalálkozó ,,szélsőségről" rikácsoló, egykori párttagságával megvagyonosodott, szenilis ,,demokratájáig", a könyvsátorban pökhendin dedikáló Spiró Györgyig, Esterházy Péterig... Mily elégtétel lenne az a pofon a sok magyarmocskolásért, amit e két csatornalény elkövetett!
Láthatná a világ a Kuruc.infón vagy a barikád.hu-n, ha nem csak két legény lenne talpon e vidéken! Még ha talán állásába is kerül, mint kerülhetett Pörzse Sándornak az Echo TV-nél. Sok más ,,bűne" után mi másra képes még az, aki a Gárda mocskolását pofonokkal torolja meg egy alpolgármesteren! - Kár lenne, ha mégsem történt meg az eset, mert a sok bátor szónak egy ponton össze kell állnia a ,,kritikus tömeggé"...
Igen, nálunk igen messze nyúlik vissza az elmaradt pofonok története. Hol voltak, például a mi büszke ,,nemzetfenntartó" arisztokratáink, amikor az ország ura, Tisza Kálmán a '67-es kiegyezést követő gátlástalan zsidó beözönlés veszélyét - Berzsenyi, Kölcsey, Kossuth, Széchenyi és sok más neves magyar intelmét - félresöpörte a: ,,Mi itt egy szabad országban vagyunk" cinizmusával?
És hány kérte számon '19-et és Trianont arisztokratáink s délceg katonatisztjeink közül, vagy azt, hogy alig négy évvel a patkányforradalom után ,,az ébredő magyarok, a Turul ifjúság gyűléseit Horthy Miklós antibolsevista szegedi fővezér lovasrendőrei szórták szét"? Hányan kérték számon, hogy az ,,emancipált kisebbség ismét kiváltságossá vált, a szegedi 'ellenforradalom' már 1923-ban keserves ellenzékbe kényszerült s a budai Várban, Horthy Miklós udvarában többé nem az őt pajzsra emelők" - mindenek előtt a magyar nemzeti hadsereg magját '19-ben megszervező Gömbös Gyula, vezérkari százados - ,,hanem a nagy arisztokraták, s rajtuk keresztül a nagykapitalista idegenek lettek a hangadók." (Idézve Marschalkó Lajos Országhódítók című munkájából)
Hiába hirdette meg Gömbös, hogy nincs más út, mint a zsidóság visszaszorítása, mert a zsidóság egyes rétegei ,,a kommunizmusból sem vonták le azt a tanulságot, hogy ők Magyarországon legfeljebb számarányuknak megfelelő szerepet vihetnek a jövőben."
Így aztán heti rutinná vált az intim kártyaparti, ahol oly jól kijött a kormányzó a bankvilág és az ipari hatalom zsidó mágnásaival. Mert ugye ,,ki voltunk szolgáltatva nemzetközi pénzviláguknak"! A nemzetiszocialista Németország nem volt? Összehasonlíthatatlanul mélyebbről, közel egymillió német éhhalálának rémes emlékével, borzalmas haditérítésekkel megterhelve kezdte és csak a zsidó világhatalomnak köszönhető, hogy máig egyedülálló gazdasági, társadalmi, jóléti vívmányaik agyon vannak hallgatva, s holokamu borzalmakkal vannak elfedve.
Nem, a németek merték, s képesek voltak megkerülni a zsidó bankokat, tőzsdéiket, többek közt, mert a náluk az I. világháború előtti években csak minden 120 németre esett egy zsidó!
A kevésbé ,,látványos" vagy dicső múlttal bíró szomszéd népeknél, tápláljunk mégannyira jogos ellenérzéseket irányukban, a fajtájukat ért - vélt vagy valós - sérelmekért való törlesztés, a felelősségre vonás egy természetes önvédelmi folyamat. Ja, igen ,ők nincsenek át meg átitatva idegen vérrel, kultúridegen hatásokkal! S mindenek előtt nincsenek elzsidósodva, nem esett minden 15-20 szerbre, románra vagy horvátra egy zsidó - mint nálunk száz éve -, akiben a talmud parancsa munkált, nem a befogadónép ,,közérdeke".
A környező népek nem érték be a zsidóság felszínes, képmutató asszimilációjával, ill. jóval kevésbé fogadták be, engedték hatalomra jutni őket. Ezzel szemben nálunk a zsidó múlt, eredettudat megköti még a józanabbak kezét is, máig sem képesek beismerni származásuk borzalmas terhét, a zsidóság világtörténelemben egyedülállóan önző, minden más népet ellenségnek tekintő ámokfutását, melyet csak megtagadni lehet!
Még ma is igazak dr. Fejér Lajos, a zsidóság agyonhallgatott, nagy gondolkodójának észrevételei, hogy:
,,a zsidóság nem vallásfelekezet, hanem faj: külön népi egység, sajátos népi és faji öntudattal. Ez a faji és népi öntudat nem férhet meg a befogadó nemzet népi és nemzeti öntudata mellett, azzal eggyé nem olvadhat." (Zsidóság)
A zsidóság szinte csak egy polgárháborús megtisztulással vállalhatná múltját, ha egyáltalán vállalható ez a több ezer éves, borzalmas ballaszt! Mondjuk ki újra: Magyarországon csak egyfajta zsidó ,,jó", csak annak a zsidónak van helye, aki feladja zsidóságát. Főleg a fenti elvárások, megtisztulási folyamat hiányában. De azoknak is a magyar nemzeti radikalizmus szabja meg a számát, mert még máránó módra - most nyílt magyargyűlölettel teszik - tartanák meg a hatalmukat, egyengetve további tömeges betelepülésük útját.
Bizony nem hallani ebben a zsidó meg cigány segédlettel magát másvilágra alvó országban, a tűrésbe, roggyant derekú, fogcsikorgató tehetetlenségbe beledermedt tömeg körében a bátrak által kimért pofonok csattanását. Pedig már mennyire késésben vannak!
Pedig milyen jó állna egy nyakleves a díszpolgár, ex-akadémiai elnök Glatz Ferenc kopasz kobakjára. Őseit befogadtuk, de ő megmaradt galíciainak, akinek eleink: ,,primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció, görbelábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén, a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el" - ismerjük hírhedt sorait.
Mint annak idején a finnugor származást ránk erőltető másik két idegen, Paul Hunsdörfer és Joseph Budenz akadémikusok, Glatz is megússza a móresre tanítást?
Lehetne sorolni a pimaszokat, a lélekmérgezőket, a jól jövedelmező kinevezés megszűntével testőrök nélkül is biztonságban, előadások közönségsikerében sütkérező neves parazitákat, akikbe a félsz, s talán a szégyen is beköltözne egy kicsit, ha ország világ előtt kapnák a taslit, egy hallgatótól vagy egy tartását visszanyert volt kollégától.
S jobb-e a helyzet a magyar emigráció körében? Nemrégen például az ausztráliai Sydney magyarjai tehettek volna egy-két dolgot az ügyben, amikor Cion Ibolyka látogatott a napsütötte földre.
Egy Kardos Béla nevű díszmagyar - tán még ma is Csóori Sándor odaadó híve meg NATO, EU tagságunk lelkes támogatója -, megszervezte, hogy csak meghívóval rendelkezők találkozhassanak a félrebillent fejű hölggyel. Így hát tojás s paradicsomhajításra, hát még az Ibolyka hibbant fejét helytevő pofonra sehogysem akadhatott merész vállalkozó. - Ó, hogy egy hölgyet nem szabad...? Nos, sorba állhat egy fülesért, aki pl. Apró Piroskát ,,hölgynek" nevezi!
Ugyan, ami kijár, az kijár alapon én jobban híve vagyok egy Himnusz-gyalázó ,,bézbólsapkás lumpenproletár", Gárda-mocskoló alpolgármester megregulázása csattanós módszerének, azért lehet másképpen is pofont adni: az egész csatornalény bagázsnak!
De érett-e erre a magyarság?
Ha lehet még magyarságról beszélni.
Nincs két hete, hogy a hatalom betiltotta az Új Magyar Gárdát is, és egyben a magyar nemzeti öltözet viselését. Szegedi Csanád, a Jobbik E-képviselője ,,polgári engedetlenségi mozgalomra" szólította fel az országot.
Nem többre, mint a magyar falu világában és azon túl évszázadokon át ünnepi öltözetnek számító fekete nadrág és mellény valamint fehér ing viselésére, az utcán, munkahelyen, kollégák körében, étteremben és kávéházban, koncerten és moziban, etc.
Ki hallotta meg?
Hol vannak hát a magyar népviseletbe öltözött ezrek, tízezrek? Szomszédainknál százezrek lennének.
Budaházy hónapok óta börtönben, bármiféle igazolható, terhelő bizonyíték hiányában.
A mindössze öt-hatezer (!) tagot számláló Magyar Gárda betiltva,
míg a saját választásából fél évezrede vagy régebb óta mindenütt peremlakó, nomád előemberek népe, amelyik két emberöltővel ezelőtt még ismerte az emberevés gyakorlatát, a zsidóság önös céljai érdekében futtatott cigányság genetikai, kulturális degenerálódásunk árnyát, a magyarság, mint olyan eltűnésének veszélyét vetíti előre!
Mit csináltak a radikális nemzeti oldal százezrei - a templomban ájtatoskodó Fidesz-töltelék magyarkodókat nem kérdezem -, míg idáig jutottunk? Ha valakinek, ezen utóbbi, Likud Viktort a Titanicra is követő idiótáknak, gazembereknek úgyszintén kijárna egy-két tasli!
Mert a jelek szerint Magyarország ez a Titanic és immár nincs többé mentség az annyi zsidó imaházi, Tel Aviv-i és New York-i egyeztetésre, a cigányság véres ámokfutásának e körök által parancsba adott tétlen szemlélésére, sőt a magyarság védelmére szerveződő Gárda és a Jobbik elleni aljas rágalmakra, fellépésekre bármikor kész Fidesz támogatására!
Ez már hazaárulás, és ha 100 milliós nép lennénk, tán polgárháborúban kellene számot adni érte. De nem vagyunk azok, s mégis igaza lehet Bogár Lászlónak abban, hogy ,,A polgárháborúnál is veszélyesebb a társadalmi rothadás."
Van-e ébredése hát a magyarnak? Tudnak-e radikalizálódni magyarok százezrei, mindenek előtt, akik belátták a Jobbikra szavazás szükségét? Tudnak-e radikalizálódni, hogy ne mindig a parányi kemény mag, ugyanaz a pár ezer ember állja az ávós vihart? Hogy ne öt, de ötvenezer tagja legyen a Gárdának - s ne tilthassák be! Hogy Turult menteni, s Budaházy mellett vagy a bennünket lábtörlőnek néző Fikák, s egyéb elkanászosodott szlávok, ránk lopakodó zsidó ellenében akár háromszor annyian álljanak ki!
Mert eljöhet az idő, amikor a nemzet talán utolsó nagy színészeinek valamelyike szemébe vágja az üdvözlésére sereglőknek, mint Latinovits Zoltán tette kissé spiccesen, valamely vidéki útján, talán az állomás éttermében: ,,Kuss, parasztok, miattatok veszett el az ország!"
Latinovits a Kádár gulyás szocializmusával kiegyező melósra értette ezt keserűségében, és az '56-os elődökre gondolva nem járhatott messze az igazságtól. S a jelen még kevésbé tűr megalkuvást, főleg a radikális nemzeti részéről!
Igen, én újból és újból oda jutok vissza, amit Prohászka Ottokár mondott a zsidó országhódítás felett érzett tehetetlen fájdalmában: ,,nem az ő bűnük, hanem a mi hibánk"! Mostani elnyomorodásunk láttán másképpen fogalmazok: nem az ő hibájuk - mert a kígyónak nem hibája, de természete, hogy megmar -, hanem a mi bűnünk! Igen, népszerűtlen is vagyok miatta. Sokak számára disszonáns hang e szemrehányás a ,,nemzeti oldal" fele, jobbnak látják agyonhallgatni. Tán ,,vaskosságát" kifogásolják némely soromnak?
Hogyan is üzent Petőfi a németnek? ,,Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat!..." Ha nem prüdéria, akkor vajon mi miatt nem kellettek a lenti sorok Kovács János Nemzeti Hírhálójának?
Esetleg megzavarták volna Vukics banzáját?
Lám, egyre csak járt a szátok,
s most mindenütt kordont találtok,
itt minden kékbe-vörösbe alkonyult
- a Kossuth-terezés ehhez biz' jó volt... -
hívtatok parlamenti heréket ,,tetemre"
- demokráciájuk kegyesen megengedte! -,
de seregnyi védett szuka és kurafi
rajtatok magát halálra nevette...
Lám, jó Budaházyt magára hagytátok
- nem szégyellitek a pofátok'? -,
de sorsotok hamar betelik,
holnap ugyanaz vár rátok!
s hogyan is lennétek Gárda tagok
- ó, ti a ,,szélsőségtől" tartózkodtok -,
ugye mégsem megy
az ember fejjel a falnak,
s mert gyávák vagytok:
a falak egyre magasabbak!
Lám, jó Budaházyt magára hagytátok
- nem szégyellitek a pofátok'? -,
de sorsotok hamar betelik,
holnap ugyanaz vár rátok!
Ávós a hazafit méreggel permetezte,
karját csavarta, bilincsbe verte,
de ti csapkodtatok ostorral - levegőbe,
lássa hát nagyvilág, a magyar mily karakán,
puszta lett újra egész hona,
nyargalász benne, ide s tova,
de lesztek majd civil engedetlenek,
s fordul a kocka... - biliben kezetek!
Lám, jó Budaházyt magára hagytátok
- nem szégyellitek a pofátok'? -,
de sorsotok hamar betelik,
holnap ugyanaz vár rátok!
(Nem szégyellitek a pofátok'?)
Haragosak s talán pesszimisták e szemrehányó sorok, ez a gyorsleltár. S mégis, látva romlásunk fokát, s tudva a végzetet annyiszor megfordító eleink példáját, hiszem, hogy a nemzeti radikalizmus parazsa a halódó magyar lélekben lángra lobbantja azt a tüzet, amely a ,,nagy szellem", a dicső nép sajátja, s többé majd ,,nem tud kicsiny lenni"!
2009. dec. 1.
Balla József"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: magyargyalázókat, szocializmusával, őstörténetünkből, degenerálódásunk, türelmetlenebbül, találkozhassanak, haditérítésekkel, alpolgármesteren, elszámoltatásért, megvagyonosodott, katonatisztjeink, osztálytalálkozó, ellenforradalom, sorskérdésekben, radikalizálódni, visszaszorítása, lumpenproletárt, tehetetlenségbe, arisztokratáink, polgárháborúban, polgárháborúnál, megtisztulással, nagykapitalista, lélekmérgezőket, elnyomorodásunk, vallásfelekezet, nemzetfenntartó, kiegyenesedésre, agyonhallgatott, gondolkodójának, elkanászosodott, szomszédainknál, világhatalomnak, alpolgármester, lumpenproletár, agyonhallgatni, nagy szellem, fentihez hasonló, pofont állni, esetleges látszat, rámért ütésekbe, nála fejjel, régóta esedékes, radikális nemzeti, tehetetlenség érzetét, egyén lelkének, szabad ember, egyén megvívja, tartozás –, saját földjén, hosszúra nyúlt, létünk elözönlő, Jókai Mór, Kőházy FankaDeli, Baross Gábor, Spiró Györgyig, Esterházy Péterig…, Pörzse Sándornak, Echo TV-nél, Tisza Kálmán, Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Idézve Marschalkó Lajos Országhódítók, Fejér Lajos, Glatz Ferenc, Paul Hunsdörfer, Joseph Budenz, Cion Ibolyka, Kardos Béla, Csóori Sándor, Apró Piroskát, Magyar Gárdát, Szegedi Csanád, Jobbik E-képviselője, Magyar Gárda, Likud Viktort, Bogár Lászlónak, Hogy Turult, Latinovits Zoltán, Prohászka Ottokár, Kovács János Nemzeti Hírhálójának, Balla József,
|
|
Offline
